Botondnak indult Bendeblog.

Betelt a blog

Betelt a blog.

Folyt. köv itt:

http://benomano.freeblog.hu/

Maximum

Mondjuk mi a pasimmal kettesben irtó hülyék vagyunk, úgyhogy a felnőtt korban  felnőttként viselkedőknek nem muszáj ezt most elolvasni.

Mentünk az autóval, mikoris a kedves váratlanul felhörren, hogy mi lehet az a plakát.

Én mondjuk utálom az összes ilyen gyerek bigyut, cirkusz, jégrevü,  stb, biztos valami gyerekkori sérülés az oka, de azért odanéztem, mert a család egyéb tagjai buknak az ilyenekre.

És ó, x Maxim, sikoltottam fel, hát ez szuper.

A pasim rámnézett a vezetőülésből hogy az meg ki.

Hát mondom, az x Maxim, hát te, az x. maxim az egy csoda.Voltam a tanfolyamán és váratlan mellékhatásként a minivirslizésnél a szemem beállt élesre és úgy maradt órákig(akkor még hármas  volt a fél szemem, másik fele másfeles, így ez tényleg valami csoda volt, amit unokáimnak is emlegetni fogok).

Azt mondja, jó, de  kezdjük az alapoknál, nő vagy férfi?

Hát Maxim, te, Maximus, rémlik, a Maxim az  maximum Maximus lehet.

Ott amúgy vicces lehetett, mert jót röhögtünk.Most mondjuk nem találom viccesnek, de nincs is velem az uram és mint említettem, együtt hülyék vagyunk. Külön-külön normálisak.

Benő bölcsi

Hát most a tömény unalom van az életünkben.

Szombaton reggel elvittük az Ádámot a fogorvoshoz kontrollra.

Az orvos annyira nem volt biztos magában, úgyhogy hivatott konzíliumot, ezért vártunk de valami drámai mennyiségű időt, hogy a másik doki is ráérjen.

Aztán elmentünk moziba, csak annyit mondhatok, hogy végig azon gondolkodtam, hogy most aztán meg leszek lőve,  ezek után mit fogok mondani, ha felesleges kérdőíveket töltögetek ki az üres óráimban, hogy a Brilliáns csapda vagy a Maci laci volt-e a legrosszabb mozis élményem életemben, de azt hiszem az utóbbi győz.

Mondjuk az Ádámnak tetszett, de ő kapott egy ingyen plakátot a jegy mellé a mozitól, úgyhogy az nem ér, mert csúnyán lekenyerezték ezzel a húzással.

A Benő addig a nagyiéknál volt.Irigyeltem is érte.

Utána felszedtük a dedet és elmentünk házakat nézni, hátha elalszik a Benő az autóban(nem aludt el), végül a játszótéren kötöttünk ki(millenáris) pár órára(na jó, másfél).

Aztán haza.

Vasárnap mentünk volna Szentendrére a Duna partra korzózni meg fagyizni(Ádám kérte), de mire felöltöztünk, addigra észrevette, hogy az összes haverja utcagyerekeskedik, így neki is muszáj volt csatlakoznia, szóval mire észbekaptunk, ő már itthon se volt és nem is láttuk többet este fél hétig, amikor is magam kerestem meg.

Aztán az este maradéka érdekes volt, mert az egyik haverjának az anyukája elmesélte, hogy amikor a gyereke a falba rúg, akkor előbb azt a lábát veri el, amivel ezt tette, aztán beviszi a szobájába és ott is elveri, aztán be is zárja és még intézettel is megfenyegeti.Én meg mondtam, hogy hű Ádám, na most tanultam valamit.

Na ez az Ádámnak nagyon tetszett, mármint hogy nem ő az anyukája, hanem én, és ő akkor jó lesz, mielőtt a gyakorlatba átültetem az imént felcsippentett legfrissebb szülői készségemet, úgyhogy vagy húszszor de szó szerint elmeséltette  lefekvésig, hogy akkor mit is csinálnak szegény x-szel, mire én minden alkalommal azt válaszoltam, hogy ezt és ezt, de azért szegény x meg talán ha nem rúgná szét a falat, akkor nem kapna ki.

Aztán én ezt fokoztam és elmeséltem, hogy az intézet az csúnya dolog és ott körmöst kapnak a gyerekek.

Hogy az mi?

Hát mondom amíg elemista vagy, ha rosszalkodsz, lerakod a kezedet és a vonalzóval jól ráhúznak az apácák,  később meg tockost kapsz(még a Margó mama mesélt ilyet).

Na akkor ezt is el kellett mesélni részletesen.

Este lefekvéskor még egyszer elmeséltetett mindent, majd levonta a konzekvenciát:

hű akkor én jó leszek, mert nem akarom, hogy intézetbe kerüljek és bevonalazzák tollal a kezemet.

Na, hát így akarjak tekintélyt építeni.

Az eset

A vér részét azt biztosra nem tudhatom, csak hatásvadászat miatt írtam le, mert jól hangzott a fejemben.

Valójában persze abból, amit láttam a szájában sebeket, tuti sok volt a vér. De tekintsünk most el ettől,

mert az is elég, amit viszont biztosra tudhatunk.

Ádám az iskolában fogócskázik, ellökik vagy nem, de elesik, méghozzá úgy, hogy az állkapcsa épp előrébb van, vagy előrébb csúszik az ütéstől, mint a felső foga, így az alsó  fogsora mögötti részbe csattan a felső fogsora.

Plasztikus kép, megvan?

Szóval azért az ember ínye nem erre van kitalálva, így több fog szélesen fel is szakadt, de úgy, hogy a fog mögött végig és előre is belóg egy kicsit, tehát elölröl is látszik valamennyit.

Pista persze  azonnal vitte a teljesen kiborult gyereket a fogorvoshoz.

Mivel ez nem az a kifejezett gyerekrendelő, hogy úgy mondjam, így próbálták a gyereket megnyugtatni, de amúgy jobb lett volna, ha nem teszik.

Mert például az ugye nem csináltok semmit velem?Ugye nem fogtok megkalapácsolni? kérdésre nem feltétlenül a hát maximum felvágjuk egy kicsit a helyes válasz.

Meg a nem fogsz hozzányúlni?-ra se jó válasz, hogy nem, csak az ujjammal megnézem, hogy mozog-e.

Meg a nem fog fájni?-ra az á csak maximum egy kis vér kijön se a tuti befutó.

Meg az se segített, amikor a gyereket próbálták lefogni a röntgenhez és imígyen győzködték:

ha most nyugton maradsz, akkor egy perc, de ha nem, akkor  holnap reggelig itt leszünk.

Ezen a ponton a Pista is kiborult és azt hajtogatta, hogy ne mondjanak már neki ilyeneket, mert beszédfogyatékos és a sokktól még kevesebbet ért, mint máskor és mindenkinek rossz lesz, ha ennél is jobban kiborul a gyerek.

De amúgy maximális riszpekt nekik, mert az Ádám homokozás közben  fogócskázott és onnan rohant vele az apja az orvoshoz és szegények szemmel  láthatóan tök kiborultak, amikor az Ádám a csíramentesre sterilizált kütyüket egyenként a koszos kis kezébe vette, miközben a homokszemcsék gyengéd pergéssel hullottak a tálcára, meg a LeMéridien ebédlőasztalával vetekedő  tisztaságú padlóra, a hipermodern liftes székről nem is beszélve és ők mégse csaptak rá a gyerek kezére, csak az egyik igyekezett a testével védeni a berendezéseket, míg a másik elküldte a gyereket kezetmosni.

Ja meg mikor az Ádám meglátta a csapot(amiből az öblítővíz jön, miután a poharat alárakta a beteg vagy az asszisztens) és megkérdezte, ihat-e, ezek a jóemberek meg gyanútlanul megengedték neki, erre az Ádám bekapta a csapot és úgy ivott, az is édes lehetett és mégse dobták ki őket a rendelőből, szóval le a kalappal előttük.

Végülis a röntgen az meg úgy lett meg, hogy a Pista beöltözött köpenybe, lefogta az ordító gyerek fejét mozdulatlanra, a másik kezével meg a filmet szorította a szájába.A szegény Ádi meg persze próbált szabadulni, de szerencsére a Pista több mint 3x annyi kiló, így ez a légy nekiment az elefántnak esete volt, tehát a vizsgálat sikerrel zárult.

Na jó nem húzom, a fogai megmaradnak, de félő, hogy a sérülés jellege miatt betályogosodik, így emiatt két hétig csak pépeset meg puhát ehet, semmi kenyér, csoki, az almákra meg inkább rá se nézzen, meg semmi olyan, amiben sok lehet a baci, mint például igazi tejtermék(csak uht és akkor ismét ott tartunk, hogy mennyi lehet benne a tej, ha az nem számít tejterméknek, de ez már többször volt, lassan vesszőparipám lesz) és hétvégén szájsebészeti kontroll.

Hajam

Benő áll egy széken a teraszon, én mellette

(mert előtte egy perccel megpróbálta a lábát átlendíteni a korláton, hogy Én moszt jeugjom a Szájihoz, jó mama?Száji vájjáj meg, jó? és ettől valahogy egy szempillantás alatt jól fejlett üldözési mániám lett és egy villanásra nem engedem szem elől),

és simizem a (Benő) fürtjeit(mert már vannak neki),

nézzük együtt az Ádámot, ahogy a haverjaival a mezőn cserebogarakat gyűjtenek, időnként odasüvöltök az elsőszülöttnek, hogy mászol ki azonnal az árokból, hát nem a röntgenből jöttél ki egy órája?

(mert de, onnan jött ki, de ezt majd holnap, mert a sztoriban sok a vér meg a dráma meg az ijedelem),

mikoris megszólal a ded:

ne puszijgassz mama, hagyd békén a hajamat.

Mindezt egy mondatban, szegény Ágota néni, ezúton követlek meg.

Reggel

Mi hárman "nagyok" lenn voltunk már, mikor a ded ébredezni kezdett.

A következőt hallottuk a bébiőrből.

Cérnahang panaszosan cincogva:

Apa!

csend.

Cérnahang panaszosan cincogva:

Apa!

csend.

Cérnahang panaszosan cincogva:

Apa!

csend.

Türelmét vesztett öblös bariton:

Pisz-tttta!

Helikopter

Benő a helikopterrel játszott és kiszedte a bácsit, ahogy ő hívja, majd lefektette a földre, hogy Ajszik a bácsi.

Majd a bácsi felült, ezért megkérdeztem, Mit csinál a bácsi?

Vacsojázik a bácsi.

Mit vacsorázik, Benőke?

Hallgatás.

Noszogatom: Levest eszik?

Hallgatás.

Főzeléket eszik?

Hallgatás, de már vigyorog.

Na gondoltam kész, tuti valami pattogatott kukoricát vagy fagyit vagy valami hasonló vacakot ad a gyerek képzeletben a felügyeletére bízott babáknak és ez milyen helytelen, úgyhogy ideje az egészséges táplálkozásról elbeszélgetni vele, így rákérdeztem:

Csokit?

Erre azt mondja: Nem, fasírtgolyót!

Kert

Amúgy lassan indítani kéne másik blogot A kertünk címmel.

Mert nem bírom ki, hogy ne rakjam fel, hogy kinyíltak a cseresznyevirágok, igazi Sakura hangulatom lett, azt dúdolgattam Sakura, sakura, jajoino sorava, közben szimultán fényképeztem és Margó mamára gondoltam, meg a japános sztorijaira, meg a saját japános élményeimre, amikor japánul tanultam. Kis zenélő doboza is volt(a nagymamámnak), amit egyik japán útjáról hozott, picike, talán 4x3 centis, aranyszínű az egész,  cseresznyevirág volt a fedelébe belevésve és alul kellett felhúzni.

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye, amikor azzal játszottam órákat, miközben a nagyim mesélt a kimonókról, a szupervasútról, a pálcikákról, a Fujiyamaról, pagodákról, a kabukiról. Ezek miatt a mesék miatt kezdtem japánul tanulni kamaszként és akkor végre én is voltam egy nó előadáson, meg ehettem pálcikával(ami hozzáteszem az ezer kínai étterem hazájában, azaz itthon ebben az évezredben  nevelkedett gyerekeinknek tök természetes, itthon is van pálcika), meg megtudtam, hogy hogyha egy japánnak azt mondod, vágjon valamit kábé 1x1 centis kockákra, az pont 1x1 centis lesz és ez mind elbűvölt.

És mostmár az Ádámnak ezeket tovább lehet mesélni, mind a nagymama, mind az én élményeimet és ez valami nagyon klassz.

Ha valakit érdekel, itt a szöveg meg a dallam:

.

Meg persze a cseresznyéink és egyebeink, mint rebarbara, amitől hihetetlenül boldog vagyok, mert a Margó mama mindig rakott a levesbe és ezt már a gyerekek is tudják, meg a medvetalp, amit a Pista tavaly lefűnyírózott, én meg még meg is sirattam és idén meglepetésiből kinőtt, meg ilyenek meg  stb.

Utóirat:

Az Ádám amúgy végre megérett az ilyen Margó mama típusú mesékre, mert például ma előkapott egy Ausztrália albumot, csak mert azt mondtam neki, hogy végre nem olyan a kert, mint egy sivatag. És erre sivatagot akart nézni, beszélgettünk koalákról, skorpiókról, egyebekről  és most meg Ausztráliába akar utazni.

Csigák

A breki amúgy a tóban végezte.

Aztán találtam egy rém cuki csigát.

Megmutattam a fiúknak, és ez kivételesen mindkettőnek oltárira bejött.

Úgyhogy gyűjtöttek még vagy negyven darabot a kertben. sorba rakták őket és csigafuttató versenyt rendeztek. Szigorúan a szomszéd kerítése mellett gubbasztva.

Mondjuk időnként, amikor felharsant a mama, sajnos ez a csiga is átment a szomszédba, olyankor szerettem volna máshol lenni.(De annyira persze nem, hogy leállítsam a mókát...Nyilván ha a szomszéd kisgyerekek(akik nem léteznek amúgy) játszották volna ugyanezt, akkor nagyobb motivációm lett volna kirakni a stoptáblát a bohóságnak).

A béka

Szóval ott tartottam, hogy kimentünk, és nem sokra rá szólt az Ádám, hogy itt egy béka.

Namost én egyszerűen imádom a békákat és az Ádámot sikerült is vele megfertőznöm, így amikor például évekkel ezelőtt Balatonberényben nyaraltunk, onnan  örök élmény, ahogy a kis levelibékákat a kisautóira pakolta és azok hagyták magukat tolni.

Szóval béka. Én azonnal dobtam mindent a kezemből és szaladtam megcsodálni a kis drágát.

Benő is így tett.

Az Ádámmal egy ideig háborítatlanul játszottunk a brekivel, például kisautó formára felültettük meg ilyesmik,  mikoris a Benő elkezdett sápítozni, hogy féjek tője mama.

Mondom ne már kisfiam, nincs férfi a földön, aki félne a békáktól(mondjuk ez kegyes hazugság, mert én konkrétan kettőt is ismerek, de itt mégiscsak nevelésről beszélünk és a család gyenge pontjait mégse adhatom ki az utódnak, mert a végén a fejünkre nő, meg adut adok a kezébe meg ilyesmik).

Bárhogy is győzködtem, ő váltig állította, hogy fél. Aztán a béka leugrott a homokozóformáról, egyenesen a fűbe, ahol viszont már a Benő áhitattal figyelte, ezzel elültetve bennem azt a hamis  illúziót, hogy megszerette a brekiket,  majd elszaladt(a Benő).

Na jó, gondoltuk az Ádámmal, még meghintáztatjuk a kis tündérkénket, aztán bedobjuk a szomszéd tóba. Így is tettünk, mire a béka ránk unt és ismét a fűbe vetette magát.

Pont leguggoltunk, hogy megkeressük, mikoris megjelent a Benő egy lapáttal, elkezdett vele hadonászni és így szólt: Agyonvejem, mama, jó, jó?

Hétvége

Az Ádám amúgy tegnap szinte egész nap görkorizott, Benőke Katikázott, ma délelőtt cangázás volt, délután meg testületileg kivonultunk a kertbe.

Veteményesbe volt ültetés, mint lóbab, hagyma, etc, meg a füvesítés projektjükkel is egészen jól haladtak a fiúk(akik alatt a Pistát értem, mert a Benő meg az Ádám talált előbb egy békát, aztán meg egy halom csigát, így ők inkább azokban gyönyörködtek, de ezekről majd később).

Ülj rendesen

A Benő mellett ültem, mikoris elkezdett valami pentaton népdalt énekelni és olyan bűbájos volt, hogy muszáj voltam odabújni megpuszilgatni, mire ellentmondást nem tűrően rámripakodott, hogy ülj jendeszen mama!

Majd mikor szótfogadtam, megenyhülve felszólított, hogy inkább te isz énekejj!

Mivel Pistivel a röhögéstől szóhoz se jutottunk, úgyhogy inkább engedelmesen énekeltem is.

A nyuszi meg a vadászpuska esetét hallották.

Cserepek

Ez meg hogy majd lássuk, miből lesz a cserebogár nyárra.

Aranyeső

Ez az aranyeső, amiről volt már szó,  a picik homokózójának egyik oldalán fut végig kb 3-4 méter hosszan. Árnyékban van, úgyhogy kicsit lassabban nyílik ki, mint máshol nyílt. De végül is csak beért itt is.

Ha megnő, nagyon klassz lesz. Sőt, már most is az.

És tegnap estéről egy szivárvány:

Kert

Most hogy már itt lakunk pár éve(na jó, másfél), kezd a kert sztyeppe helyett egész faja lenni.

Amúgy még életemben nem használtam ezt a szót, csak most ez ugrott be.

Nyavalygás

Tegnapelőtt este óta olyan gyomorgörcseim vannak, hogy tegnap a fél napot végigaludtam, másik felét végignyöszörögtem és kábé 1 óra időtartam volt összesen, amikor normálisan tudtam létezni, de akkor meg szülőin ültem, továbbá a kajának már csak a gondolata is kiborít, ami persze nagyon örvendetes, mert a Benőszülés óta rajtam maradt babahájnak így végre esélye van kámforrá válni.

Az egyetlen gyanúsított a házi sajt, amit a Pista valahonnan szerzett.

Mindenesetre az Ádám az elég énközpontú gyerek és simán átgázol mindenkin, ha olyanja van.

De  éjjel felkelt és kérte, hogy kísérjem vissza a szobájába, mire én csak nyöszörögni tudtam, hogy Ádika úgy fáj a hasam, hogy én innen fel nem állok most, erre megijedt, hogy nahát ilyen még nem volt, a mama ereje is véges. Ezután reggel indulásnál odabújt és megkérdezte, hogy mama hogy vagy? Ami óriási szó, mivel ismét akkora cirkuszt csaptak a tévénézős helyek körül, (előzmények itt), hogy a végén új szabályt hoztunk és ezentúl reggelente nincs tévézés. És ő túllépett az efölötti sértettségén és  aggódott miattam, a Benő meg extra adag puszikat kért az autóban, pedig nem az a puszizkodós fajta, szóval most rém büszke vagyok és még fogyok is. Fantasztikus.

Virág

Ezt a kettőt meg amikor a Strázsa-hegyen sétáltunk tegnap, akkor lőttem.

Nem találtunk ugyanis oda elsőre a pszichológushoz, mert rossz házszámot jegyzett meg a kedves.

Úgyhogy megálltunk a 15 előtt, ami rém ápolatlan és kopott ház volt és kiakadtam, hogy még jó, hogy ez egy ilyen befutott sikeres pszichológus, mert akkor hol lakhat a többi?

Na de az ajtó zárva volt, pedig az ígéretek szerint nyitva kellett volna lennie.

Erre a fickóm mondja, hogy lehet, hogy 17?

Attól picit belelkesedtem, mert ott csini kis előkert volt virágokkal meg ilyesmik, még mondtam is, hogy ez azért jobban hangzik.

Be is ment a Pista a kapun, de az ajtó zárva volt, úgyhogy gyorsan kijött, mielőtt valaki sörétes puskával tanítja meg neki, hogy idegen házakba nem illik csak úgy invitálás nélkül besétálni.

Akkor az újabb fiaskó hatására elkezdett telefonálgatni, meg házakat nézegetni.

Én meg nem akartam az idegen házakba bekopogunk, hogy maga-e a pszichológus nevű izgalmas játékában(vö. sörétes puska) zavarni, úgyhogy úgy csináltam, mintha nem ismerném(a Pistát), és a csatorna mellett növő virágokat kezdtem fényképezni.

De csak kettőig jutottam, mert időközben kiderült, hogy szaladni kell, mert kábé 50 másodpercünk maradt arra, hogy egy háztömböt megkerüljünk, ha pontosan oda akarunk érni a tök más házszámhoz.

Namost aki ismer, az tudja, hogy az egyetlen opció nálam a pontosság, mert jó pár éve már egy perc késésből is világvégét csinálok, úgyhogy mikor elkezdtünk iparkodni, odaszóltam a fickómnak, hogy látja-e, hogy a lihegésem az valójában a felbőszült, feldühített bika orrából kijövő pára. Erre csak vihogott.

Aztán végre megérkeztünk, ahol egyébként  virágágyások fogadtak, szóval ismét boldog és nyugodt lettem.

Ásás

Közben a férjem azt mondta, rakjam a képeket csekkolás céljáról a szerverre, mire én ezt kikértem magamnak, mivel itt ül egy méterre tőlem és na ne már.

Úgyhogy a megbánás legkisebb jele nélkül, mondhatnám durcogva megtette azt a 3(1) lépést, szenvedő arccal  idejött és megnézte és mehetnek a képek.

Szóval íme:

Most ilyen:

Mármint a kert.

Meg a Pista is persze.

A képek bal oldalán látható nem felásott csík a négylábúink miatt van, szeretnek arrafele osonni, meg amúgy a Pali(szomszéd) se örülne, ha kiásnánk a remek hullámpala kerítését, amire fáradtságos munkával évek alatt ráfuttatott vadszőlőt, majd arra borostyánt.

Az ő kertje egyébként fantasztikusan szép. De mondjuk ő lombszívóval szedi össze a leveleket, mi meg fél télre kinnhagytuk a gyerekek hintáját, mire rájöttünk, hogy talán ha azt is behoznánk, akkor pár évvel tovább lenne ép. Ha ez mond valamit.

A fáradtság közben a rossz humor részt aktiválta az agyunkban, úgyhogy mondta az uram, hogy egy céges logót rakjak már a feje helyére, ha már a fejét lefelejtettem a fotóról, én meg mondtam, hogy inkább keresek az esküvői albumból egyet. És ez nem minden, mert ezen még röhögtünk is.

Amúgy ha éppen felás egy részt, és aztán elgereblyézi majd, az ilyen lesz, mint Ádika veteményese, mert persze idén is lesz konyhakertje a picinek, ehhez ragaszkodott.

Ádi veteményes most íme:

Még csak béka van ültetve bele.

A karók a Sárikát hivatottak (volna)távoltartani, aki a világ legszebb de legbutább kutyája és például amikor még nem volt a terasz körül korlát, többször is lesétált róla 2 méter magasból(de sose lett semmi baja).

Ebből kifolyólag a karók közt is boldogan besétál a konyhakertbe, mert ott jaj de fini puha a föld, vagy mit tudom én, miért.

Ádika szélmalomharca Sárával.

Szolgálati közlemény

Szolgálati közlemény, adásunkat megszakítjuk: A Benő ma ugyan még mindig télikabátban, de végre sapka nélkül is hajlandó volt kimenni a kora esti 15 fokba.

Hurrá. Ezt is megértük.

Mondjuk értelme nem volt, mivel megnyitotta a kerti csapot, így kábé 10 perc után jöhettünk is be, mert tökig kabátig vizes lett a töki. Ez szerencsére csak a vacsora utáni gyereklegeltetésnél történt. A vacsora előtt jó egy órát kinn futkorásztak a füvön, meg segítettek a Pistának ásni(igen, új hobbija van az uramnak, a 150 négyszögöl felét fel akarja ásni és újrafüvesíteni, hogy nyárra csodálatos szépségű és puhaságú pázsitot nyírhassunk, vagyis -son és én ezért minden este extra gyönyörűen terítem meg az asztalt, hogy érezze, mennyire értékelem).

Ilyet akar, mint amilyen a gyerekek kuckójánál:

A fekete folt a jobb oldalon az a Sárika popója, aki persze belelógott a képbe, de neki most mindent elnézünk,amíg terhes, még ezt is(nem mintha amúgy nem, de normálisan azért például le szoktuk szídni, ha ellop egy fél kilós sajtot, mint a múltkor. Most meg odaolvadtunk a konyhaasztalra, hogy jaj de édi, hát kivánós...).

A kép bal oldalán meg látszódik, hogy a tavaly ültetett aranyeső vesszők ilyen szépen megeredtek.

Igen, tudom, hogy füvet kéne már nyírni. A jelekkel ellentétben(vö. hosszú a fű, miért nem nyírja már le, biztos nem vette észre) én is látom.

És ilyen most a kert az ásás fázisában:

.....

ide valószínűleg képek kerülnek, amiken a pasim ás, de előtte majd még lecsekkolja, mert mégiscsak melegítőgatya meg ilyesmi.

Ja mert van ez az örök dilemmás dolog, hogy milyen már kiteregetni az embernek a magánéletét a blogon.

Úgyhogy mindig csak annyit írunk meg mutatunk meg(mert a látszat ellenére bár én vagyok a grafomán, de a férjem is mond sztorikat), amennyit tutira és bárki előtt fel lehet vállalni, na meg a két gyerek is szóba áll majd velem, miután 10 (2) év múlva kiolvasta.

Lábacska

Fürdetés után Benőkrémezés(persze visít, mint akit nyúznak, közben végig röpködnek az apa segíts, meg a mama menj innen és társaik), végre befejezem, mire közli: hajapj meg és már dugja is a talpacskáját a számba.

Mondom( természetesen hitetlenkedve): Benő, azt akarod, hogy megharapdáljam a lábadat?

Ijen és hangosan röhög.